Ma 2024. április 15., hétfő, Anasztázia és Tas napja van. Holnap Csongor napja lesz.

Ebösszeírás 2023

Ebösszeírás 2023

Közvilágítási hiba bejelentése

Közvilágítási hiba bejelentése

Visit Barcs

Visit Barcs

Szennyvíz beruházás

Zöldmezős Iparterület

Gyerekesély

KEZÜNKBEN A JÖVŐ – A BARCSI JÁRÁS INTEGRÁLT GYERMEKPROGRAMJA
Gyerekesély
e-mail: gyerkeselybarcs@gmail.com

Videó Galéria


Duna-Dráva Nemzeti Park - Somogyi szakasz


E táj természeti értékei már a múlt században felhívták magukra a figyelmet, Richard Bright angol orvos-utazó 1815-ben kelt útinaplójában többek között gyönyörű Dráva-menti erdőkről írt.

Az 1920-as évektől vizsgálta Boros Ádám a terület növényvilágát. 1942-ben Barcs határában "középrigóci-liget" néven 5 kisebb területet nyilvánítottak védetté. 1974-ben alakult meg a Barcsi Ősborókás Tájvédelmi Körzet, mely homokpusztáival és láperdeivel a belső-somogyi tájat jól reprezentálja. 1987-ben a Dráva mellett három Természetvédelmi Terület létesült: a Zákányi Tölös-hegy TT, az Őrtilosi Vasútoldal TT és az Őrtilosi Szent Mihály-hegy TT. 1991-ben védelmet kapott a gyékényesi Lankóci-erdő. A Duna-Dráva Nemzeti Park kialakítása egy 1991-es országgyűlési határozattal vette kezdetét, s avatására 1996 áprilisában került sor. Őrtilostól Szentborbásig, a Dráva 26 községhatárt érintő somogyi szakaszán 16.657 ha a védett terület kiterjedése, s ebből fokozottan védett 4.760 ha.

Természetföldrajz

A Nemzeti Park nyugati sarkában található zákányi-dombok a Zalaapáti-hát részei. A domborzati viszonyok és az éghajlat mintegy hegyvidéki jelleget kölcsönöz e dombvidéki tájnak. A Dráva balpartján 1-4 km szélességben húzódó, magaspartokkal, egykori medrekkel és ártéri szintekkel tarkított terület a Közép-Dráva-Völgy. A Közép-Dráva-Völgy éles határ nélkül az Alföldet idéző Dráva-síkban folytatódik. A felszín nagyobb része ártéri síkság, gyakoriak a természetes vagy mesterséges úton lefűződött egykori mederszakaszok. A Darány határában található homokvidék és a hozzá tartozó lápvilág Kelet-Belső-Somogy része. E hordalékkúp síkság felszínének kialakításában folyóvízi tevékenységnek és az időszakonként felerősödő szélmozgásnak volt jelentős szerepe. A Dráva-menti területek éghajlatának alapvető vonása, hogy kelet felé haladva a hőmérséklet nő, a csapadék mennyisége csökken.

A Dráva a Tiroli Alpokban, az olasz-oszták határ közelében ered. Ausztria, Szlovénia, Horvátország és Magyarország érintésével, mintegy 720 km-es útja végén torkollik a Dunába. Hazánk területét Őrtilosnál éri el, s Matty határában hagyja el. A jelenlegi főmeder, illetve az államhatár kialakítása a 18. századtól emberi hatásnak is köszönhető.


Táj és ember

A Dráva-mentén az emberi jelenlét a neolit óta kimutatható. A római korban hadiutak vezettek át a területen, ezek fontosabb pontjait erődök védték. A folyóvölgy igen alkalmasnak bizonyult letelepedésre, ugyanis a természeti erőforrások kedveztek a földmuvelő és pásztorkodó életmódnak. Az itt élő nép mindig szoros kapcsolatban élt környezetével, életmódját és gazdálkodását a Dráva vízjárásához igazította. A hagyományos ártéri gazdálkodás visszaszorulása a folyószabályozásokkal és vízrendezésekkel kezdődött. A 18. században indult meg a Dráva szabályozása, mely különösen a Barcs alatti szakaszt érintette. A múlt századi vízi szállítás, illetve az 1860-as években gőzhajóval meginduló személyszállítás a második világháborút követően lassan megszűnt.

A Dráva-menti területek erdősültsége a honfoglalás idején még 60-80 %-os lehetett, később ez fokozatosan csökkent. A kiirtott erdők nyomán mocsárrétek alakultak, melyeket kaszálással és/vagy legeltetéssel hasznosítottak. Az itt élő népek ősi foglalkozása volt az állattartás. A puhafás ártéri erdők a teknővájók és kosárfonók számára, a keményfás erdők építéshez, hamuzsírfőzéshez kínáltak alapanyagot. Jelentős kereskedelmi cikk volt a cserzőgubacs, melyet tonnaszám exportáltak. A homokhátakon a mezőgazdasági művelést (pl. szőlő- és dinnyetermesztés) fokozatosan az erdőgazdálkodás váltotta fel.

Növényvilág

A Nemzeti Park e területének gazdag növényvilágát jól jelzi, hogy a kutatások során mintegy 150 növénytársulás és közel 100 védett növényfaj került elő.

A zákány-őrtilosi dombok a Magyarországon egyedülálló illír gyertyános-tölgyesek és illír bükkösök termőhelyei. A hazánkban csak itt élő hármaslevelű szellőrózsa (Anemone trifolia), hármaslevelű fogasír (Dentaria trifolia) és pofók árvacsalán (Lamium orvala) a Nemzeti Park legjelentősebb botanikai értékei közé tartozik. Zátonyszigeteken él a parti fűz (Salix elaeagnos) és a hazánkban csak itt előforduló csermelyciprus (Myricaria germanica). Puhafaligetek uralkodó fafaja a fehér fűz (Salix alba) és fekete nyár (Populus nigra). A rendszeresen víz alá kerülő ligeterdők aljnövényzete rendkívül buja. A számos közönséges növényfaj mellett kígyónyelv-páfrány (Ophioglossum vulgatum), téli zsurló (Equisetum hyemale) és magasszárú kocsord (Peucedanum verticillare) is előfordul. A puhafaligeteknél magasabb térszínen található keményfa-ligetek felső lombkoronaszintjét kocsányos tölgy (Quercus robur), magyar kőris (Fraxinus angustifolia ssp. pannonica) és vénic szil (Ulmus laevis) alkotja.

A kora tavaszi geofitonok közül a nyugati csillagvirág (Scilla drunensis) és kockásliliom (Fritillaria meleagris) érdemel említést. Az egykori ligeterdők irtása nyomán mocsárrétek jöttek létre, melyeket kaszálással és/vagy legeltetéssel hasznosítottak. A változatos növényzetű réteken helyenként tömegesen nyíló nyári tőzike (Leucojum aestivum) és kockásliliom (Fritillaria meleagris) eredetileg ligeterdei növények. A Dráváról természetes úton lefűződött, vagy emberi beavatkozással kialakított morotvatavak holtágakká váltak. A holtágak lebegő hínárját elsősorban békalencse (Lemna spp.), a gyökerező hínárt sulyom (Trapa natans), vizitök (Nuphar lutea) és tündérfátyol (Nymphoides peltata) alkotja. A Barcsi Borókás mészkerülő homoki gyepjei gazdag növényvilágukról nevezetesek. A gyepek ritkább növénye a fekete kökörcsin (Pulsatilla nigricans), a rejtőke (Teesdalia nudicaulis) és a homoki kocsord (Peucedanum arenarium). A homokbuckák mélyedéseiben megbúvó láperdők és láptavak különleges növényfajokat rejtenek: a hazánkban csak itt előforduló királyharasztot (Osmunda regalis), az igen ritka tarajos pajzsikát (Dryopteris cristata), fűzlevelű gyöngyvesszőt (Spiraea salicifolia) és tőzegmohát (Sphagnum spp.)

Állatvilág

A változatos élőhelyeken a felmérések során közel 4.500 állatfaj került elő. A védett állatfajok száma eléri a 300-at és mintegy 40 állatfaj hazánkban először itt került elő.

A Dráva a vízminőségre érzékeny kérész- (Ephemeroptera), tegzes- (Trichoptera) és szitakötőfauna (Odonata) fontos élettere. A folyóban és mellékvizeiben a hazai halfajok több, mint 2/3-a megtalálható, melyek közül fontos természeti érték a dunai galóca (Hucho hucho). A Dráva a vízimadarak vonulásában és telelésében meghatározó jelentőségű, az állóvizek befagyását követően sokezer vízimadár gyülekezik a folyón. A Dráva felső szakaszán található kavics- és sóderzátonyok fészkelőmadara a kis lile (Charadrius dubius). Helyenként küszvágó csér (Sterna hirundo), illetve a hazánkban másutt nem fészkelő kis csér (Sterna albifrons) is megtelepszik. A folyót kísérő magaspartban parti fecske (Riparia riparia), jégmadár (Alcedo atthis) és gyurgyalag (Merops apiaster) költ. A puhafaligetek a farkasalmalepke (Zerynthia polyxena) és a színjátszó lepkék (Apatura ilia, A. metis) élőhelyei. A fűz-nyár erdők gazdag madárvilágából a bokorfüzeken fészkelő halvány geze (Hippolais pallida), továbbá a szürke küllő (Picus canus) érdemel említést.

A keményfaligetek a kis apollólepke (Parnassius mnemosyne) és a díszes tarkalepke (Euphydryas maturna) lelőhelyei. Öreg ligeterdők féltett madárritkasága a fekete gólya (Ciconia nigra), a réti sas (Haliaetus albicilla) és a barna kánya (Milvus migrans), jelentős természeti érték a vadmacska (Felis sylvestris). Mocsárréteken és üde kaszálókon vérfű boglárka (Maculinea teleius) és havasi tűzlepke (Palaeochrysophanus hippothoe) él. Kiemelkedő madártani érték a haris (Crex crex). A rétek mint táplálkozóhelyek különösen fontosak, többek között a fehér gólyák (Ciconia ciconia) számára. A holtágak és mocsarak a szitakötők kiváló szaporodóhelyei. A Dráva felső szakasza mentén található, tiszta vízű kavicsbányatavakban él a kétpolipos medúza (Craspedacusta sowerbii). A holtágakat kísérő idős fák odvaiban denevérek ütnek tanyát, itt él a ritka tavi denevér (Myotis dasycneme). Szinte minden jelentősebb holtágnál megtalálható a vidra (Lutra lutra). A Barcsi Borókás homoki gyepjei a Nemzeti Park területén másutt nem élő állatfajokról is nevezetesek. Ilyen pl. a sisakos sáska (Acrida hungarica) és az erdei pacsirta (Lullula arborea). A borókás legelők és nyíresek jellegzetes éjszakai madara a lappantyú (Caprimulgus europaeus). Az égeres láperdőkben örvös légykapó (Ficedula albicollis) és fekete gólya (Ciconia nigra) fészkel. Különösen értékes a láptavak mocsári teknős (Emys orbicularis) és cigányréce (Aythya nyroca) állománya.

Forrás: Duna-Dráva Nemzeti Park honlapja
Szöveg, képek: Fenyősi László